Olvasom, hogy ez vagy az a lelki bajom, valaki kezeljen meg engem.
Ez tök jó. (tovább…)
Olvasom, hogy ez vagy az a lelki bajom, valaki kezeljen meg engem.
Ez tök jó. (tovább…)
Közel 20 éve egy olyan programra jártam, ahova egy megegyezés szerinti öltözékben és frissen mosott hajjal lehetett csak menni.
Akkoriban egy könyvkiadó cégnél dolgoztam, ahol rendszeresen éjszakai műszakot is vállaltam, és ilyenkor egyszerűen nem volt időm, erőm a következő napra hajat mosni.
Vársz a vonatodra. Hátha jön és elvisz oda, ahol lenni szeretnél.
Egy jobb helyre.
Aztán jön is egy vonat. Megáll, felszállsz rá. És veled elindul tovább. A saját útján. (tovább…)
Merj élni. – Okos bölcselet. És egyszerű. Könnyen befogadható. Amikor olvassuk, azt mondjuk: igen!
Kinek “kell” ez a mondat? Kire hat?
(tovább…)
Karácsony van, készülünk,
Öltöztetjük a lelkünk.
Szobába fát állítunk,
Díszítünk s csomagolunk.
Egy kedves ügyfelem (minden ügyfelem egyébként kedves) ezt írta nekem:
“Nagyon jó volt, hogy ítélkezésmentes teret adtál, bármiről is volt szó, és a korábban kínosnak megélt dolgokat is kiadhattam magamból.”
Ezt a mondatot az egyik ügyfelemtől kaptam, mint számára erős pozitívum.
Mesteremtől tanultam, hogy alapjában véve mi coachok nem észosztók vagyunk. Ezzel együtt van olyan, amikor “megkóstoltatom” ügyfelemmel a meglátásomat egy helyzetről, de ez nem egy végső igazság, nem kényszer számára, hogy fogadja is el. Leginkább kérdések formájában teszem ezt, és így szabad tér nyílik számára, hogy bátran beleérezhessen a helyzetébe.
AZ a nap van, mikor emlékezünk,
Újból és újból búcsút veszünk.
Szeretteinket szólítjuk,
Gyertyánkat értük meggyújtjuk.