A jó öreg kudarc kérdés! Jó, ha van? Mire jó? Nem jó? Kerüljük? Használjuk? De mire? Van-e egyáltalán? Hogy is van ez igazából? Mi ez a mumus, amitől ne féljünk, de mi mégis félünk, és nem akarjuk, hogy legyen?

A KUDARC NEM A VÉG, CSAK A KEZDET. Vagy még az sem! 🙂

Ez a mondat arra utal, hogy amikor megtapasztalod a kudarcot, már elkezdtél valamit. Végre! 🙂

Kezdjük ott, hogy ránézünk erre a fogalomra. Mi is az, hogy kudarc? Mit nevezünk kudarcnak? Amikor valami nem sikerül? Na és akkor mi van?
Feladjuk? Abbahagyjuk? Következtetéseket vonunk le magunkra vonatkozólag? Vagy a másikat kezdjük el szapulni, hogy őmiatta van az egész?

A kudarchoz, mint szóhoz és fogalomhoz egy csomó olyan gondolatiság és érzés, korábbi döntés társul, ami azt mondja: “Na ezt nem akarom! El akarom ezt kerülni! Ezt ki kell kerülnöm valahogy!” És ekkor min van a figyelmünk? Pont azon, amit el akarnánk éppen kerülni. Rajta tartjuk a szemünket. Figyeld meg, amikor biciklivel, autóval, vagy gyalog ki akarsz kerülni valamit, mit csinálsz valójában? Totál rá fókuszálsz. Oszt vagy kikerülöd, vagy nem.

Na ebből a fantasztikus bölcseletből hogyan és merre jutunk tovább? 🙂

Emlékszem, amikor tizenéves koromban tanultam biciklizni, és állt egy világoskék “szappantartó” trabant az út szélén, egyfolytában rá néztem és azt mondtam magamban: “jajjj, ott az a trabant, csak nehogy nekimenjek, csak nehogy, csak….ááááá!…” – és durr bele, persze nekimentem. Ahogy kell! 😀

Ez a kis történet megmutatja, hogy az agy úgy működhet, hogy amire koncentrál, arra megy. Az én agyam ebben az esetben mindenképp 🙂

Na és akkor ez azt is jelenti, hogy mindig, minden helyzetben ez így történik mindenkivel? Amire fókuszál, annak megy neki?

Honnan tudjam! 🙂 Honnan is tudhatnám, hogy Te, Kedves és mélyen tisztelt Olvasó, Te hogyan működsz….?

Ember vagy Te is – gondolom -, ahogy én. De hogy ugyanúgy működnénk? Korántsem biztos. Valószínűsíthető, hogy hasonlóan történik Veled is, és nekimész Te is a kikerülendő dolognak. Nekem a biciklis sztori abszolút hozta ezt a működést. De miért ne lehetne, hogy Te máshogy működsz? Azt tartom valószínűbbnek, hogy hasonlóak vagyunk, de el is döntsem Rólad ezt, vagy hagyjak Neked teret arra, hogy megfigyeld magad, hogyan működsz, és azt megoszd velem, ha akarod? Lehet, hogy hasonlóra jössz rá, mint amit én is megfigyeltem a saját életemben, de lehet, hogy más tapasztalat jön Neked.

Ha rád erőltetném az én tapasztalataimat, akkor megfosztanálak a tapasztalás kalandjától – akkor is, ha hasonlóra jössz rá, mint én.                                          

A téradást – önmagad felfedezésére – előbbre vivőbbnek gondolom. 

Tehát mi a teendő, amikor valamire azt mondjuk, hogy na ez bizony kudarcba fulladt?

Mit szeretnél? Mit akarsz? Minek örülnél? Mi a motiváló érzés, ami arra sarkallt, hogy belevágj?

Dönts: csináld tovább, vagy ne csináld! Aztán megint történik valami. Amiről megint eldöntheted, hogy siker-e vagy kudarc.

Álljunk meg egy pillanatra: előre döntünk valamiről, hogy kudarc-e vagy siker?

Hogyan értem azt, hogy “előre”? Hallottál már olyan esetről, amikor az éppen kudarcnak ítélt dolog viszi az illetőt később sikerre? És utána pont ez a sikeresség hozza a vesztét? Talán hallottál Te is ilyenről. 

Láttam sikeresnek kikiáltott embereket lecsúszni, megbukni, aztán újra felállni és megint valami nagyot “dobni”, és láttam a semmiből feljönni és ismertté, sikeressé válni embereket. Aztán újra eltűnni.

Most melyik fázist “vegyem komolyan”? Melyik az igaz? A két illető közül melyikre mondhatjuk, hogy sikeres, és melyikre azt, hogy nem az?

Szóval akkor ki és mikor határozza meg, hogy siker-e valami, vagy sem? UTÁNA, és MÁSOK. A történés után, és valaki más jelenti ki, hogy az mi.

Ha sok ember figyeli, követi, nézi, olvassa, hallgatja, beszél róla, az siker?

És ha ugyanezt a dolgot csinálja, de senki nem figyeli, követi stb., akkor az kudarc?

Gondolj bele: voltál már sikeres valamiben? Amikor Te is sikeresnek érezted magad? Amikor a körülötted lévők sikeres emberként viszonyultak Hozzád és beszéltek Rólad? Most gondold el azt, hogy ugyanezt a tevékenységet csinálod, és senki nem veszi észre. Ekkor is sikeresnek érzed magad?

Ami sok embert vonz, amire nagy figyelem szegeződik, az sikeres? Mindig? Lehet, hogy éppen egy sikertelenséget övez nagy figyelem. Akkor az egy siker, mert “mindenki” beszél róla?

Nincs kudarc. És igen, jól sejted: akkor siker sincsen. Ha nincs az egyik, hogyan létezhetne a másik? 

CSAK ÉLET VAN. AZ SE BIZTOS. ÉS AZ IS CSAK ADDIG, AMÍG ÉLSZ.

UTÁNA BIZALOM KÉRDÉSE AZ EGÉSZ. – Na de ez már egy másik téma.

VáLTáS Coaching. Az életedért. “További információt kérek!”

Látogasd meg és kedveld a VáLTóTÁRS facebook oldalát!