Fábián Juli. 37 év.
Megboldogulás.

Nekünk hirtelen. Neki küzdelem.
Már megnyugvás.

Döbbenet az élet. Percről percre más.
Csak nézünk.

Egy pillanat: minden okés.
Új pillanat: minden borul.
Láthatatlan.

Hogy derül ki, oly hirtelen,
a belső (rossz)indulat?

Nem látszik az állat. Pedig ollós.
Titokzatos.

Betegség. Láthatatlan.
Míg nem közlik.

Pillanatban: színpad, csúcson.
Következőben: zuhan.
Visszavonulás.

Mi különbözik, a két pillanat közt?
A KÖZLÉS.

Nagyszüleim korában ritka. Csak időseknek.
Olykor-olykor.

Manapság túl gyakori. Fiatalon is.
Mi változott?

A halál halál. Nem büntetés.
Sokan gondolják.

Te és én? Ugyanígy járunk.
Mikor ki.

Tudjuk mikor? Soha nem.
Ne is keresd.

Egyet tehetsz. Te és én.
Élsz, míg lehet.